Mindenki harmonikus családi életre vágyik. De mit jelent a harmónia? Vezető női magazinban felfigyelek egy olvasói levélre reflektáló szexológus tanácsára, mely szerint a kudarcokkal tarkított szexuális élet megoldásához a harmónia megteremtésén (vagy újra-teremtésén) kellene dolgoznia a bajba jutott házaspárnak.

Vagy: egy internetes portálon férfiak válaszát olvasom arra a (persze, nők által felvetett) kérdésre, hogy mit tartanak fontosnak (netán szépnek?) egy nőben. Előkelő helyen szerepel "a nő legyen harmóniában önmagával és a környezetével" című idealista, de rendkívül jól csengő reflekta.
Számomra már az idézett mondat első fele is elég nagy kihívást jelent, a környezetért pedig már egyáltalán fel sem merném vállalni a felelősséget.

A harmóniáról nekem valami miatt mindig a zene jut eszembe. (Mondhatná most erre az anyukám, hogy mégsem volt hiábavaló az a nyolc év zeneiskola...) Egyedül a klasszikus zenében tudom átérezni a harmónia megvalósulását, mondjuk egy Vivaldi Négy évszak (kedvencem a Tél, de csak a zenében!) vagy egy Mozart D-moll fantázia hallatán. Mert itt megtörténik az a csoda, hogy egymástól teljesen távol eső hangok, különböző ritmusok, egyszerre megszólaltatva állnak össze egységes egésszé, egymásból építkezve, egymást kiegészítve születik szinte a semmiből egy közös történet, melynek van eleje, van közepe, van vége, és garantált a katarzis.

Nem ennek kellene történnie egy családban is?

Mit jelent a családban a harmónia? Kaptunk erre elegendő útravalót, mintát, vagy nekünk kell kikísérleteznünk, melyik hang mivel cseng jól össze és hol lesz disszonancia?
Hogy lehet ennyire különböző ritmusokat, vérmérsékleteket összehangolni és eggyé kovácsolni? És: kell egy karmester? Egy kell? Néha úgy érzem, nálunk pl. mindenki csak karmester akar lenni, senki nem akar lent ülni a zenekari árokban és hagyni, hogy irányítsák.

Másrészről: egyáltalán nem biztos, hogy ami nekem harmóniát jelent, az másnál is ezt a hatást váltja ki. Szeretem szép tárgyakkal, bútorokkal körbevenni magam, de ez vajon a gyerekeim szemében is érték? Kisebbik fiam egyszer, régebben megjegyezte: "nálunk minden bútor olyan régies" . Nagyobbik fiam pedig lelkendezve jött haza egyik haverjától, mert bár zsebkendőnyi a gyerek szobája, de van benne plazmatévé.

Egyetemi csoporttársnőm jut eszembe. A Király utcában, nagypolgári környezetben nevelkedett, értékes festmények és bútorok között, mégis, mikor ottjártamkor megdícsértem a szép porcelánokat és antik bútorokat, ez volt a válasza: "Az én lakásomban csak IKEA lesz!"

"A nő legyen harmóniában önmagával". - A család kivel/mivel legyen harmóniában, mikor néha csak a hangerő segít??? 

Azért a katarzis mindenképpen garantált. Nap mint nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.