Folytatom a megkezdett gondolatmenetet, melyben minden szemrehányás vagy elmarasztalás nélkül körvonalazom két kamaszfiam igazi "kispasis" tulajdonságait. Mivel VB van, egész este enyém a gép, de ígérem, nem lesz olyan hosszú a bejegyzés.

Versenyszellem

Mindig is úgy képzeltem, hogy két fiam lesz, kis korkülönbséggel. Elképzeltem, ahogy mindenben társai és segítői lesznek egymásnak és mindig tökéletesen megértik egymást. Ez persze többnyire így is van, csak egy dologgal nem számoltam: az örökös versengéssel. Kisebb korukban az anyai és apai figyelemért ment a harc, sok-sok testvéri féltékenységgel fűszerezve, de gyakorlatilag bármiből tudnak (és tudtak) közelharcot rendezni. Ha sétáltunk: ki megy elől. Ha már elől megy: ki megy hátul és egyébként is: ki menjen anya mellett? Ha mostanában biciklizünk: ki megy elől? (Itt nincs más alternatíva, mindkettő első akar lenni.) Ha az egyik beszél: a másik is beszélni akar. És: ki bírja tovább fent Szilveszterkor? Kinek a szobájában aludjon keresztlányunk, Polli, kivel játszik és miért vele? Néha egészen abszurd, értelmetlen dolgokban is versenyeznek. Csak egy példa: Pisti kb. 5 volt, Szabi 7. Szerettek pezsgőtablettás ásványvizet inni, de mivel a 2 dl. sok volt, feleztem a tablettát és két pohárba dobtam be. Pisti megszállottan nézte, ahogy a tabletta olvad és pezseg a pohárban. Nem értettem, mi ebben olyan érdekes, míg fel nem kiáltott: Haha! Az enyém olvadt fel előbb!!!

Kommunikáció

Tudom, ez megint olyan nőies dolog, de nem tudok elmenni szó nélkül mellette. Ha kérdezed őket, az a baj. Ha nem kérdezed, akkor meg az. A nagyobbik fiam régebben azt csinálta, hogy amikor hazajött az iskolából délben, beült hozzám a konyhába és várta, hogy beszélgessünk. Nekem kellett kérdeznem, ő meg válaszolt, aztán spontán is mondott valamit, egészen úgy, ahogyan egy beszélgetésnek ki kell néznie. Ma ugyanez: hazajön, ledobja magát és rám néz, hogy kérdezzem. Veszem a lapot, kérdezem, mire kifakad, hogy őt ne kérdezgessem. De azért ott marad ülve és vár...

Műszaki érzék

Ezt hihetetlenül tudom értékelni. Elcsépelt gondolat, de igaz, hogy gyerekeink olyan világba nőnek bele, annyi inger veszi őket körül, hogy jobban értenek néha a műszaki kütyükhöz, mint mi. (Én.) Be kell vallanom, hogy a fiaim előbb használták a total commandert nálam. Ha elnyomkodom a távirányítókat, ők pillanatok alatt helyrehozzák. Őket kérem meg, hogy kapcsolják be a hangszórókat a géphez, állítsák vissza a telefonomat az alapbeállításhoz, magyarázzák el, hogy állítsam be a sütőn az időzítést. Tudnak kenyérsütővel kenyeret sütni, nem a kenyér, a működtetés miatt.
Persze sokat vívunk is emiatt, mert mindenük a számítógép, amit, ugye, muszáj korlátozni.
(A korlátokról majd később. Arra nem lesz elég egy VB meccs.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.